parallax background

Lujza&Krisztián

Írisz&Renátó
2019.06.12.
Kristine&Karl
2019.03.23.

Lujza&Krisztián /2019.04.06./

Készülj, ez lehet, hogy hosszú lesz. Ambivalens érzéseim vannak. No, mondjuk ez általános, úgy látom a világot, hogy van benne fekete és fehér is bőséggel. Félig hagyományos, félig modern, de nagyon érzelem dús esküvő volt Lujza és Krisztián napja. Ez a felszín. Két fiatal, egyikük korunk multidolgozója, másikuk művész. Mit is gondoltam, milyen esküvő lesz? El sem tudtam képzelni azt az elegyet, amiben a családi megfelelésnek is helye van, de élvezik és sajátjuknak érzik minden pillanatát. Aztán elkezdődött a nap. Komoly kríziskezeléssel, mert bár 3 hónapja egy csepp esőt sem láttunk, azon a reggelen a mindszenti határ sárban csucsogott. Megoldottuk. Elkészültünk, meglátták egymást (persze, emlékezetes volt), ettem egy igazán otthonos hurkakolbászt kenyérrel, majd egy zenészekkel kísért lánykikérés, egy utcányi sétálás, közben kínálás és templomi esketés következett. Ott volt minden, sírás, nevetés, kivetítőn közvetítés, mert ugye ezt a frigyet mindenkinek látnia kell... Kifelé jövet sorokban kígyózó emberek, buborékok. Kulturális központban polgári szertartás, pódiumon. Oldalsó ajtón kivonulás, lépcsőn csoportképezés, majd a helyi sportcsarnokban vacsora, táncolás és persze minden, ami egy ilyen eseményhez hozzátartozik. Unalmasnak, talán ironikusnak ható leírás. Viszont ez a két ember, a családjuk annyira, de elmondhatatlanul annyira különlegessé tette, hogy egy pillanatig sem éreztem "falusinak", mindenki mindent beleadott, annyira önfeledtek voltak és a legfontosabb pillanatokban annyira kiérződött, hogy ez a két embert tökéletesen egymásra tudott találni ebben a világban, hogy őszintén a legelejétől az átadásig minden pillanatát élveztem. Persze, erre János gólyalábas mutatványa is rátett, de ez sem tudott kilógni pozitív irányba, mert tökéletesen beleillett az egész nap hangulatába. Szóval Lujza, Krisztián, nem gondoltam, hogy unalmas esküvőtök lesz. Nem hittem, hogy belépve a sportcsarnokba azon töröm a fejem, hogy hogy lesz ebből "anyag", de átnézve azt, amit adok, úgy érzem, hogy tökéletes pillanatokkal ajándékoztatok meg engem. Remélem ezt nekem is sikerült elérnem.